Anyaként is nőnek lenni...
Ez a téma egészen addig nem is foglalkoztatott, amíg meg nem fogalmazódott bennem, hogy babát szeretnék. Persze huszonévesen, miért is érdekelne ez bárkit is...
Azonban, hogy már én is anyuka vagyok, most látom milyen nagy jelentősége van ennek a női nem életében.
Amikor tudatosult bennem, hogy babát várok (azért írom így, mert miután pozitív volt a terhességi teszt, és mindezt a nőgyógyász is megerősítette, még jó néhány napnak el kellett telnie ahhoz, hogy felfogjam, egy új élet vette kezdetét a szívem alatt) azt azonnal tudtam, hogy a kis jövevény és ezáltal a családunk lesz a legfontosabb, de ezzel egyidőben azt is tisztán láttam, hogy én erről az életmódról, amit eddig folytattam (táplálkozás, edzés, jövés-menés) és amitől jól éreztem magam a bőrömben, amitől nőnek érezhettem magam, nem akarok, és nem is tudok lemondani. (kivéve az alvás) :)))
A terhesség alatt 13 kg-ot szedtem fel, és gondolom nem kell mondanom, hogy teljesen átalakult a testem, megváltoztak a méretek, és az arányok. A szülés után, lelkileg azt volt a legnehezebb feldolgoznom, hogy miután ugyan nincs már bennem a baba, mégsem azonnal úgy nézek ki, mint a terhesség előtt, és ezzel együtt, mintha veszítettem volna a nőisségemből is. Persze ez ugye fizikai képtelenség is lenne, de mindezt nehéz volt felfogni agyilag, hogy ennek időt kell hagyni. Nem véletlen találták ki azt a bizonyos 6-8 hetet.
A hasam még így nézett ki 6 héttel a szülés után
Az első 2 hónapban nem is tornáztam semmit, és egyáltalán nem diétáztam, azt ettem, amit megkívántam, persze mértékkel, igyekeztem időt hagyni mind a szervezetemnek és mind a lelkemnek, hogy hozzászokjon az új élethelyzethez. És ezt most sem csinálnám másképp.
2 hónap után, viszont megkezdtem az otthoni tornát, visszatértem a sporttáplálkozás alapelveihez, és ekkor szembesültem csak vele igazán, hogy az eddigi (baba előtti) életmódot hatalmas kihívás lesz beilleszteni az új életünkbe. Egész egyszerűen az életembe egyszerre több dolognak kell helyet adni. A anyasággal jött változás tehát elkerülhetetlen!
Így nézett ki a hasam 6 hónappal a szülés után
Mindezt azonban úgy fogtam (fogtuk fel a férjemmel), hogy nem lemondunk bizonyos dolgokról, hanem átalakítjuk az életünket. Elsősorban az idővel nagyon jól kell logisztikáznom, hogy az edzéseket, a sporttáplálkozást valamint a magammal való foglalkozást (és itt nem gondolok nagy dolgokra: egyszerű hajmosás, hajfestés, körömlakkozás stb.) bele tudjam illeszteni a mindennapokba, de ez egyáltalán nem lehetetlen feladat. Nekem nagyon fontos pl. az, hogy reggel használjam a szemceruzát és tust, egy pici alapozót, és nem a kinyúlt 3 számmal nagyobb pólót és melegítő nadrágot vegyem elő a szekrényből (még ha nem is megyünk egész nap sehova) hanem a mellette levő farmert és egy csinosabb pólót. Ezektől a jelentéktelennek tűnő dolgoktól sokkal jobban érzem magam, nem mondtam le a nőisségemről, és még nem is a gyerekemtől veszem el ezt az időt. Nagyon fontosnak tartom, hogy az anya jól érezze magát a bőrében, mert csak ekkor tudja igazán azt adni a gyerekének és a családjának, amit szeretne feléjük közvetíteni, sokan ezt pusztán önzőségnek gondolják, de ha jobban bele gondolunk, szerintem egyáltalán nem az. Ha Te jól érzed magad, a gyerkőc is többet mosolyog!
Azt nem mondom, hogy a kis maki nyűgösebb időszakaiban (pl. fogzás) ezt könnyű megvalósítani, de egyáltalán nem lehetlen. Ha tisztán látod, hogy milyen életet szeretnél magadnak, akkor megtalálod az oda vezető utat, még ha olykor rögös is egy kicsit. A nehezebb időszakok, pedig mindíg átmenetiek ( pl. nem egy egész életen át fogzik a gyerek), azaz mindíg túl leszel rajta. :)
